KISMARJA KÖZSÉG

A falu, a szilágysági dombok közül kilépő, majd számtalan ágra bomló, itt-ott mocsárrá szélesedő Berettyó folyó, egy nem túlságosan nagy szigetén alakult ki.

A település régi neve Maria egy 1277-ből származó oklevélben tűnik fel először. A név azonban arra utal, hogy ekkor már temploma volt, amelyet Szűz Máriáról neveztek el. Feltételezés szerint Ómarja volt Kismarja településelődje. Kismarja utolsó földesurai a Bocskai-család.

A Bocskai-család eredetét legendák övezik. 1522-ben Kismarja és a hozzá tartozó részbirtokok földesura már Bocskai György, aki maga is itt lakott a várban, s akinek hatodik gyermeke István, a későbbi fejedelem. Bocskai István születésének körülményeit ugyanolyan misztikus homály fedi, mint elődeiét.

A fejedelem a „Kismarjai” előnevet holtáig viselte: hiszen hivatalosan elfogadott neve: „Kismarjai Bocskai István” volt. A település barokk stílusú református templomában feltárásra került és látogatható a Bocskai család kriptája és temetkezési helyei.

A falu észak-keleti részén romantikus titokzatossággal emelkedik a várdomb. Egykoron ez volt a lakóhelye Kismarja földesurainak. Többek között itt élt a Bocskai család.

A falu híres szülötte Osváth Pál, az egykori bihari csendbiztos, aki a Sárrét világának egyik legjobb ismerője és krónikása volt.